Álmodozom egy helyről, ahol az emberek nemcsak verik a mellüket politikai identitásuk miatt, hanem valóban úgy is élnek. Ahol ha vásárolni mennek, magyar ruhát vesznek, így lenne textilipar. Ahol ha abc-be mennek, magyar élelmiszert vesznek, és lenne magyar élelmiszeripar.

Ha blogot választanak, magyar blogszolgáltatóhoz mennek el, ha közösségi portálokról van szó, nem szidják a sajátjukat. Mert tudják, hogy minden egyes döntésüktől emberek sorsa és munkája függ. Kérdés, hogy kit támogatunk?

Egy farmer megvásárlásával kifizetem a kereskedőt, a gyártót, a szállítási és anyag költségeket. Tehát támogatom a bolt tulajdonosát, (ki is ő?) a kínai gyermekmunkások kizsákmányolását (te mit szólnál ha a 6 éves gyereked napi 14 órában farmert varrna embertelen körülmények között?), a szállítás keretében támogatom a környezetszennyezést (éljen a palackos oxigén, a gyerekeid büszkék lesznek rád :)), ill. az alapanyag potom pénzen való felvásárlását. Csak ennyit.

Elég lenne ha mindenkinek benne lenne a zsigereiben, hogy azzal hogy magyar terméket vagy magyar szolgáltatót választ, a gyerekei, szülei, szomszédja, barátai megélhetését támogatja.

No de mi van akkor ha az adott termék, szolgáltatás nem olyan jó minőségű? Akkor inkább támogassam a kínai gyerekmunkát? Lehet dönteni, nap mint nap.

Ha minden családtag barát és szomszéd örül a jól fizető munkahelyének amit a szűkebb-tágabb környezete tudatos napi döntéseinek köszönhet, akkor mindenki verheti magát.

Mert a hely amit elképzeltem, ahol jó lenne élni, akár Magyarország is lehetne.