pitypang

Lógázolás. 2 órára leállt a forgalom éjszaka.

Véletelnül megláttam ezt a cikket a facse hírfolyamomban. Vicceskedve kommentelte egy majdnem helyi lakos, hogy "Soha ne menj a monori erdőbe" erre a még viccesebb komment: "monor a magyar mondor" 2 like.

Felhívtam  a családot, akihez lovagolni szoktam járni. Nem vették föl. Felhítam a nagymamát. Felvette. Mondam neki hogy olvastam a híreket, ugye nem? De. Már csak egy maradt.

Hogy Bolhás, és a két kiscsikó hogy került a sínekre, senki nem tudja, hiszen rettegtek a vonattól és a síneken csak sok-sok percnyi türlemes könyörgéssel lehetett átmenni velük. Valaki elvágta a villanypásztort, és bevadította a lovakat, akik egyébként Buddhaszobor természetűek voltak. Hasonló történt a nyáron, amikor bementek kukoricát lopni, elvágták a villanpásztort a lovak meg megkergültek, akkor az egyikük szenvedett majdnem halálos sérülést, el kellett végül adni. Akkor a pici csikón kisebb sebesülés lett, ő akkor túlélte.

Mikor éjfélkor hazaértem aznap éjjel, a tulaj éppen a lovai hulláit takarította a sínekről. Nem tudtam miért van az állomáson a rendőrség, nem tudtam miért áll ott annyi ember a vonat állomáson ilyenkor. Biztos dühösek voltak és fáztak. Bolhás és a két csikó már nem félt akkor.

Remélem csak, hogy ez a véres történet nem egy újabb tűszúrás a társadalmi feszültség lufiján, csak buta emberek meggondolatlan tette, mely véráldozatot követelt. Bármi legyen is, nem tudom mi ebben a vicces. Dühös vagyok a felszínességért.

Szép ez a temető, gyönyörű a kilátás a völgyere és a környező hegyekre. A napsugarak simogatják az arcomat, a szellő hűsen nyugtat. A lecsorduló könnyek az arcomon még kellemesebbé teszik az élményt, jobban érzem a szelet.

47 év házasság után Berti bácsi előrerohan, mászik föl a hegyen, körülötte a temető, fent az asszony. Próbálok utánna rohanni, de benne több a szenvedély. Fut előre a 75 évevével, föl a hegyen. Mikor felér a ravatalozóba, otthonosan odalép, lekapja a takarót, és a halott kezére fűzi a rózsafüzért, és a keze mellé helyezi a Bibliát, majd betakarja. Odalép a halott testvéréhez, hogy most már nyugodjon meg, az öregasszony pedig nem bírja abbahagyni, hisztérikusan zokog, hogy "itthagyott, itthagyott engem".

Kellemes dolgog egy nőnek egy erős férfit látni. Élete párja hidegen és keményen fekszik egy fakoporsóban, ő meg azt mondja a testvérnek, hogy nyugodj meg. Vajon hányszor mászta meg aznap a ravatalozót?

Kezdődik a mise, a pap annyira öreg hogy még beszélni sem tud tisztán, így hiteles ámde érthetetlen eszmefuttatást tart a halálról. Meg hogy nyugtasson meg az, hogy kedves halottunkra öröklét vár. Mikor vége a misének, a tömeg felmászik a halotthoz, és csuda dalokat énekel egy 20 tagú kórus. A volt férj meg csak áll a koporsó mellett. Süt a nap, gyönyörűek a hegyek. Ugyanezt a jelenetet láttam 4 éve, mikor a nagyapám állt ott. Ugyanígy nézett ki mint berti bácsi, hisz testvérek. De papának voltak gyermekei, nem úgy mint Berti bácsiéknak.

Majd lekísérjük a halottat, a pap megint beszél mielőtt leengedik a koporsót. Berti bácsi odalép, és egy marék földet dob a koporsóra. A 47 évnyi házasságára. Az életére. A párjára. Van élet az élet után? Visszalép és rázza a zokogás, de csak néhány pillanatig. Aztán gyorsan eltemetik Őt.

A díszes társaság a kultúrházba megy, mert már nincs asszony, aki intézze a halotti tort. A kórustagok elvállalták hogy segítenek, Berti bácsi hozta a csuda borait. És most eszünk. Iszunk. Sokat. Borban az igazság, vagy borban a félelem ellenszere? Borban a halál utáni élet? Mikor a hangulat a tetőfokára hág, és Beri bácsi eléggé kiütötte magát, a kórus feláll, körbeállják őt, és eléneklik neki a "Van egy szőke asszony" című nótát. Gyilkos ez.

Van egy szőke asszony, fehér, mint a rózsa.
Annak az asszonynak halálos a csókja.
Miatta nem alszok, züllök minden éjjel,
Mert a boldogságát kegyetlen szeszéllyel én tapostam széjjel.

Bűneimért tudom, könnyel kell fizetni.
Fizettem, de boldog mégsem tudok lenni.
/:Nem tudok így élni, megbűnhődtem érte,
Édes szőke asszony, térden állva kérem, bocsásson meg nékem!:/

2 napja eszembe jutott, hogy ha rákos lennék, nem harcolnék. Minek. Mi ellen. Persze még sosem voltam rákos.

A nagypapám évek óta prosztatarákos, 3-4 hetente katétert kell cserélni nála. Be is ment a kórházba, de fél napra katéter nélkül hagyták, azóta kómában van. Majd hazaküldték. Apukám 4 napig ápolta otthon, majd bement a kórházba, hogy vegyék föl nagypapámat. Azóta ott van és várja a halált.

Apukám mindent bevetett, mikor beszélt az orvossal, hogy vegyék föl a papát. A doki kiselőadást tartott neki a magyar egészségügyről, az orvosok helyzetéről, amjd azt mondta hogy egy 90 éves már nem ember, mit vár?

4 éve a nagymamám került kórházba, őt 4 hét alatt ölték meg. Benyugtatózták és egy székhez kötözték.

Persze mi mindannyian gyilkoljuk őket, akik már nem emberek, hiszen elfogadjuk a helyzetet, bevisszük őket a kórházba, mert nincs időnk hogy foglalkozzunk velük, a halállal. Vajon milyen lehet ilyen körülmények között meghalni?

Ezért nem fogom kezelteni magam. Nem fog érdekelni mások lelkiismeret furdalása, nem vonulok majd be meghalni a fehér halálszagú falak közé, inkább egyedül valahol a nagy semmiben, edződve a fájdalomtól.

Ritkán szoktam olvasni, mert olvasás közben az az érzésem hogy nem vagyok jelen a mostban, hogy menekülök a világból. Minek olvasnék történeteket valamiről ami nem itt játszódik az orrom előtt, hanem a mellettem levő utcában, városban, országban vagy a másik féltekén, ha körülöttem is zubog az élet.

De most nyár van, és valamiért elkezdtem olvasni. Megkértem a barátnőmet, adjon egy jó könyvet, bár ő túl értelmiségien nézi a világot. Azt mondta ez a kedvenc könyve most, Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója. Hozzátette hogy lehet hogy nem fog tetszeni mert kritikus, de ő rengeteget röhögött rajta.

Azóta eltelt 4,5 nap, és ne tudom letenni. Ami azért elszomorító, mert ez egy tipikus fikakönyv. Fikázza az életet magakörül, főhőse egy boldogtalan értelmiségi alkoholista, aki gyűlöli az értelmiségieket, akinél betelt a pohár és elmegy kétkezi munkásnak a piacra. 150 oldalanként egyszer elönti a végtelen boldogtalanság és konvencionális életről álmodik, aztán leönt még egy vodkát és kezdődik elölről.

Szóval úgy olvasom a könyvet mint ahogy régen éjszakánként a McDonalds kaját tömtem magamba egy-egy buli után, tudtam hogy szemetet eszem, de a pillanatnyi igényeit kiemlégítette, és még az se zavart hogy vega vagyok. Elkapott a popularizsta szellem, érzem és értem hogy miről beszél, pedig jó lenne idegenkén állni, lecsapni 20 oldal után, hogy ez egy tipikus művész, imád szenvedni. Várom ezt a pillanatot.

Megszólal és dühös vagyok... mert gyermeteg, mert hülyeség, mert nem látja át. Vagy mert irányítani akar, mert nem tartja tiszteletben hogy önálló személy vagyok, mert úgy érzem csak használ arra hogy érezze magát valakinek.

A lényeg hogy belőlem dühöt vált ki. És ilyenkor a bölcs ember magába fordul, és mindig az a vége a gondolatmenetnek, hogy azért vagyok elemien dühös mert én vagyok gyermeteg mert én nem tartom tiszteletben az ő gondolkodását, döntéseit, mert nem fogadom el olyannak, amilyen, nem hullámzom át rajta mint a tengervíz a szivacson, hanem megakadok benne. És az a részem mai megakad benne, és konfliktusba kerül vele, az a részem magára ismer benne.

Ez a helyzet az emberekkel. Mint megannyi tükör kacsingatnak vissza, és csak akkor tapasztalhatom meg őket a maguk valójában, ha elfogadom őket és áthullámzok rajtuk ellenállás nélkül. Elfogadom a betegségüket, a fájdalmukat, örülök az örömüknek.

De mi a helyzet az állatokkal. Akik olyan kiszolgáltatottak mint a fatörzs a gyökérnek. A népszigeti kutyaiskolában azt tanítják, hogy a kutyád a tükröd, ha problémás a kutya-gazda kapcsolat, akkor te vagy az ok, az okozat meg hogy neveletlen a kutyád. Ezért Tükör-módszernek hívják a megoldási javaslatukat, ami általában működik.

Nem egyszer hallottam, hogy egy adott betegségben szenvedő gazda mellől rengeteg állat hullott el ugyanabban a betegségben. Pl. a cukorbeteg anyuka macskái és kutyái egymás után mentek el cukorbetegségben. Ilyen is lehet a szimbiózis állat és gazda között. Meghalok hogy élhess. Ez emberek között is működik, ha valaki hallott a Hellinger-féle család felállítás módszeréről.

A nagy kérdés, mit tehet a gazda? (Halkan jegyzem meg, mit tehet az anya-apa ha a kisgyermek azért lesz beteg mert tükrözi, magára veszi a családban kialakult feszültséget?) Gyógyítja magát, hogy egészséges és kiegyensúlyozott legyen és ne a környezetén csapódjon le a problémája, és ezzel párhuzamosan gyógyítja a környezetét. Mintha ha rohadt fogú ember egyszerre kezdene el fogat mosni naponta háromszor, és ezzel párhuzamosan szokna le a cukorról.