A kisboltban néha árulnak kétes eredetű termékeket, például uborkát, paradicsomot, most pedig diót. Megkérdeztem honnan van a dió, azt mondta az eladónő néhány másodpercnyi gondolkozás után hogy házi. Akkor nem kínai? próbáltam megnyugtatni hogy nem valami ellenőrző bizottság tagja vagyok. Nem. Megvettem, hazahoztam, belenyúltam a zacskóba, és egy méretes kukac volt a dióban. Dühös lettem. Visszaviszem ezt a szart. Aztán kiraktam a kukacot a dióházikójával a komposztba, és leesett, hogy nem fogom visszavinni a diót. Azért vagyok mérges, mert nem gázosították el a zacskót? Mert élt a kukac? Ha hulla lett volna észre sem veszem, csak elrágcsálom.

Mert ez a dió a néni vagy valamelyik falubeli fájáról származik. Helyi kereskedelem. Nincs szállítási költség, nincs környezetszennyezés, nincs csomagolási para.

Ha bemegyek egy nagy abc-be (SZUPER MARKETbe) ahol a csillagot is megvásárolhatom az égről, garantáltan nem fogok magyar diót találni, talán amerikait. És persze drágábban jutok hozzá.

Szeretnék egy olyan világot, ahol ha bemegyek a boltba helyi termékeket találok, ahol az emberek tudják, hogyha megvesznek egy amerikai diót, azzal mekkora kárt okoznak a természetnek és maguknak. Ahol értik és érzik mit diktál a természet, mert úgyis ő győz.

Körbenézek a konyhában, miből élünk: marokkói kuszkusz, zatar, német bioszójatej és Aldiból származó német zabpehely, mert fillérekér hozzájutottam. Néha egy kis ketreces tojás, egy kis trapista sajt, ami ki tudja milyen vegyi folyamatokon ment át még az asztalomra jutott. Fekete és zöld tea, pilóta keksz. (Tegnap sokkot kaptam h a győri édesre rá volt írva hogy Lengyelországból származik.) Szóval felvonul a konyhámban Ázsia és Európa.. de hallottam hogy van olyan hogy 50 kilométeres diéta. http://messzelato.hu/50km/

Addig is köszönöm kukac barátomnak hogy élt és feldühített, és hogy kaptam tőle egy kis kultúrsokkot.