Mikor meghívtak a facebook-ra, az volt a marketing szöveg, hogy olyan, mint az iwiw, csak jó. Elkezdtem ismerősöket gyűjtögetni. Nemzetközi kapcsolatok ugyebár. Igaz ezek közül a kedves külföldi ismerősök közül néhányan feliratkoztak az iwiw-re is, de ők inkább a hungarian wannabe-k közül kerültek ki.

 

Aztán a főnököm is feliratkozott, teljesen odavolt tőle. Aztán a kollégáim kezdtek el bejelölni. Aztán az iskolatársaim. Aztán eljött az idő, mikor anyukám. Vagy egy hónapi nem jelöltem vissza, azt hiszem sokkot kaptam.

 

Aztóta is több időt töltök a facebook-on, általában egy-egy barát leveléért remegve, hogy mikor ír. :) Vagy nézegetem az üzenőfalat, ahol mindig ugyanaz az öt ember hangos és kommentel.

 

Most pedig így péntek este, mikor megint tizedszer lépek fel a facebook-ra, hogy megjött-e a levél "Pistikétől", és végigtekertem az üzenőfalat, és megint ugyanazokat az embereket látom fönn és felmerül a kérdés, GYEREKEK, MIT KERESTEK ITT? haverok, buli, fanta, szerelmek, szenvedélyek özöne vár ránk. Ha nem épp ezen a trendi közösségi portálon múlatnánk az időt, nem kukkolnánk, hogy a másikkal hátha történik valami, ami velünk nem.

 

Mit kerestek itt, figyelmet? Virtuálisan felhívom a figyelmed kedves ismerősöm, hogy szükségem van egy virtuális simogatásra. Igaz az igazit jobban szeretem, de ahhoz most nincs kedvem, mert túl igazi.

 

A kiegyensúlyozott és boldog ismerőseim bezzeg sosem hangoskodnak az üzenőfalon. Ők csak élnek.