Érdekes érzés hogy így döntöttél.Hogy így döntöttem. Hogy ennyi. Korlátlan szabadságot kaptál, és ettől nem érzed már fontosnak. Olyan visszajlezést kaptál, amiből arra következtettél, hogy fontos vagy. Pedig tényleg fontos eszköz lettél volna. Nekem. Persze neked mindegy. Minden mindegy. Nincs cél, mert cél csak az lehet, ami elérhetetlen.

 

Elgondolkoztam rajta, miért pont téged választottalak. Hiszen az első pillanattól tudtam, hogy csak unatkozol és légvárakba próbálsz betörni. Persze mikor rákérdeztem, fel voltál háborodva. Túl igaz volt.

 

Mindegy. A lényeg, hogy tiltakoztam, és ez édes volt és csábító. Viszont volt egy pont, mikor elegem lett, és többet nem tiltakoztam a kísértés ellen. Átadtam magam neki. Neked. Mert ha ellenállsz, mindig mindenhol ott van. Ott voltál az álmaimban, a metrón, a buszon,a bárokban, az ágyamban, a háztamban, a napsütésben. Néha még láttalak is egy-egy szétcsúszott éjszakán.

 

Aztán új stratégiára váltottam, lebontottam hipp-hopp a falakat, nem ellenkeztem. Te akartál, én engedtem. De már nem volt olyan. Másnap már nem voltam senki, csak egy crazy chick.

 

Hálás voltam neked. Mindenért. Ma is az vagyok. Hiányzik hogy vágytam rád, mert te sosem hiányoztál. Veled együtt hiányzik a tegnap, a tegnapi barátok, a tegnapi napsütés. De ma ma van.