Tiszta kommunikáció: Látlak este? Mostanában sokszor ide-oda kapkodom a fejem, mert nem értem egy-egy beszélgetés közben, hogy miről van szó. Az addig tiszta, hogy mindenkinek más van a fejében: kicsit különböző jelentéstartama van minden szónak. Neked mást kép jelenik meg a ház vagy a körte szó hallatán, mint nekem. De amikor két ember kommunikál, és nem a kérdésre válaszolnak, hanem a válaszuk annyit tükröz, hogy bennük milyen emlékek kavarognak a témával kapcsolatban. Ez a fajta kommunikáció az üzleti életben ugyan elengedhetetlen, hisz nem lehet felfedni az összes kártyát azonnal. Bár itt is vicces hogy a felek egyfajta katatón állapotba mondják a betanult szöveget senkire nem figyelve, mintha olvasnák az asztalról. Azonban a magánéletben furán hat. Hány óra van? Tegnap vettem egy nagyon szép órát, amire már régóta vágytam, de ma elfelejtettem felvenni. Vedd fel a pulcsid mert meg fogsz fázni. Nem veszem fel mert nincs kint hideg, te nem is voltál kint, nem is tudod milyen idő van. De vedd fel mert meg fogsz fázni! Nem is baj ha mindkét fél azonos szinten nem figyel a másikra, és észre sem veszik hogy nem egymással beszélgetnek hanem magukkal. Sok ember élte már le így az életét. Csak azt nem tudom, ha az egyik rájön, hogy ez nem kommunikáció, csak monológ ami kommunikációnak tűnik, akkor mi van?